Kancellária SE

Ki mondta, hogy kenuzni csak nyáron lehet?!.....Gondolatok egy téli vízitúra

(Alapy Kata beszámolója)

margójára. Idén első alkalommal szervezte meg téli kenutúráját a hévízi patakon az NGM SC, az Óbudai Sportegyesület közreműködésével 2017. február 18.-19.-én. A létszámkorlátozás ellenére, a férőhelyekért folytatott versenyben, a Kancellária SE néhány tagjának is sikerült elcsípnie néhány helyet a kenukban, így egy hajóra való „legénységgel” tudta magát képviseltetni a nem hétköznapi vízitúrán. A hajókban, az egyesület „víziveteránjai” foglaltak helyet, akik a nyár folyamán már a déli határ „vad vizeit” (Lendva-Mura-Dráva) is meghódították, szintén a Sportegyesületi szervezésben és színeiben ;) A szombati indulást követően, a szomorkás, ködös pesti időjárást Székesfehérvártól napsütés váltotta és a jó idő egész nap kitartott. Ha a túrát egy szóval kellene jellemezni, akkor az a különleges lenne….elsősorban a helyszínválasztás miatt…ha Hévízre és a rekreációra gondolok, nem a kenuzás jut eszembe. A képek, amik beugranak; a csodálatos tavirózsák – tavirózsának álcázott békésen úszkáló nyugdíjasok – és a különböző wellness szolgáltatások nyújtotta élvezetek a tó körül egymást érő fürdőházakban. Továbbá különleges maga a program is: kenutúra egy meleg vizű patakon télen (!)…mi ez ha nem extrém sport?! Ki gondolná, hogy a messze földön híres hévízi termál élményeken túl, más módon is ki lehet kapcsolódni a tó szomszédságában. A tó, természetes elvezetéseként, egy meleg vizű patak indul útjára a termálfürdő szomszédságában. A hajók és a felszerelés kiosztása, valamint a szükséges vízi ismeretek megszerzése után, bepillantást nyerhettünk abba, hogy a helyiek milyen leleményesen használják ki a természet adta lehetőségeket. A parton várakozók nyüzsgése sem zavarta meg a képen látható idős Urat a – valószínűleg napi – rutinjában, hogy megmártózzon a patakban. Néhány – nem túl hosszú – hossz leúszása után, a zsilipen lezúduló vízzel masszíroztatta megfáradt csontjait (erről sajnos nem készült fotó, mert a nagy csodálkozásban elfelejtettem fotózni ;) ). A hajónk „legénysége”…mind a három fő (Hraniszláv Ljubica, Alapy Viki és jómagam; Alapy Kata): A két kép között beküzdöttük magunkat a kenuba…ami téli túrafelszerelésben szerintem szintén extrém sport (értsd.: a réteges ruházatban és túra cipőben – amit a Szervezők ajánlottak – olyan az ember, mint egy Michelin-baba, kicsit darabos a mozgása a sok ruhától és dobogó szívvel küzd azért, hogy ne csússzon le a sáros rézsün, vagy ne ess bele a vízbe). Azok kedvéért, akik eddig esetleg izgultak, hogy egy fordulatokban gazdag kalandtúra leírását kapják, azokat ki kell ábrándítanom….nem és nem…egyikünk sem esett bele a vízbe! Az alábbi kép, a vízre szállást követő pillanatot örökíti meg, amikor nekivágtunk annak a mintegy 3-3,5 órás túrának, ami „…a szelíden kanyargó, gőzölgő, nádfalakkal övezett vízen, felröppenő madarak és nyíló tündérrózsák között, mesebeli tájon vezetett”. A táj tényleg csodás, bár nyáron bizonyára még pazarabb. Sajnos kis hajónk a közép-mezőnyt erősítette, így az előttünk haladók felverték már a környék madarait, így csak néhányat láttunk közülük. Az út „kihívásokban” is bővelkedett. Az évszakhoz képest magas vízállásnak köszönhetően, a patakon átívelő hidak alatti áthaladás olykor egész különleges megoldásokat is kívánt, így az is előfordult, hogy a kenuban hanyatt fekve kellett átsiklanunk, úgy, hogy csak centik hiányoztak a fennakadáshoz. Az igazi sportteljesítményt a patakon feltorlódott sás-kötegeken való áthaladás jelentette, amik igencsak lelassították a hajót….egyes helyeken, ahol nagyobb felületet borítottak be a vízfelszínen, komoly erőfeszítések árán tudtunk csak áthaladni. Azt gondolom ez a túra Mindenki számára kellemes kikapcsolódást jelentett és megpezsdített minket egy kicsit, így a tavasz küszöbén.

P.S.: A szervezésért és az élményért ezúton szeretnék külön köszönetet mondani Horváth Lajos, sportszervezőnek, aki minden elismerést megérdemel ezért a különleges programért!