Soós Péter beszámolója

Elérkezett az indulás napja. A vízállás remek, az időjósok csupa jót jeleztek, úgyhogy irány Barcs, majd tovább Kerkaszentkirály! Már a buszon megkezdődött az ismerkedés, ami csak fokozódott a vacsora előtti személyes bemutatkozásokkal. Gyorsan kiderült, hogy a sokéves vízi sport múlttal rendelkezőktől az újoncokig elég vegyes összetételű a csapatunk, sőt, német és szerb csapattársaink is lesznek. De egy pillanatig sem volt kétséges, hogy másnap reggel mindenki ott lesz a beszállóhelyen! Túravezetőnk, Horváth Gábor oktatását követően nyugovóra tértünk.

Péntek reggel – a túrához nélkülözhetetlen csomagjainkkal felszerelkezve – a Lendva-patak partján beszálltunk kenuinkba, kezdetét vette a 4 napos program. A tiszta vízű Lendván való pár órás csorgást követően elértük a patak torkolatát, majd innentől felgyorsultak az események: a hordalékos és gyorsfolyású Murán folytattuk a kenuk manőverezését. Evezni alig kellett, repültek a hajóink a vízen. Túraszervezőnk és túravezetőnk hajói közrefogták a többieket, néha egy-egy tanáccsal segítették a biztonságos haladást. Nagy-sokára (vagy csak az evezés hozta meg szokatlanul gyorsan az étvágyunkat?) az ebédszünet is elérkezett, illetve a bátrabbak megmártózhattak a Mura hűvös vízében. Brrr, ennél azért melegebbre számítottam!

Molnáriba való megérkezésünk után ki-ki elfoglalta a szállását, néhányan a sátraikat állították fel. A tetőtéri szobát szívesen lecseréltem volna egy hűvös sátorra, de azért nem volt okunk panaszra. A sertéspöri remek volt, nem maradtunk éhesen.

A péntek esti eső és szél lehűtötte a levegőt, de reggelre ismét kisütött a nap. Könnyed 15km várt ma ránk, nem kellett sietnünk. A Mura-Dráva találkozásához közeledve többször átbeszéltük a ránk váró nehézségeket. Sajnos mégsem elégszer. A Dráva áttörésénél borulás következett be, ami után kissé szétszóródtunk a vízen. Csekély vigasz lehetett a borulók számára az, hogy a Dráva tiszta és langymeleg vízében fürödhettek, míg segítőik aznap csak a zuhany alatt frissülhettek fel. A csapat másik fele, akik a kettéválást követően kikötöttek a Dráva egyik oldalágában, igazi élménypancsolást rendezhettek a remek vízben Ezt követően gyorsan megérkeztünk aznapi végállomásunkhoz.

A délután folyamán felkapaszkodtunk Őrtilos csúcsára, a Szent Mihály-hegyre. A templom előtti térről felejthetetlen kilátás nyílik a hegyek lábánál kezdődő folyóvölgyre, az ott kanyargó nagy folyóra és a hátteret szegélyező hegyvonulatokra. Mire visszaértünk az Ibolya Vendéglőbe, már meleg vacsorával vártak bennünket.

A vasárnapi rántottázást követően rekord sebességgel szálltunk vízre. Csorgás, hosszabb-rövidebb lapátolás és pihenők váltogatták egymást a nap folyamán, mígnem megérkeztünk Vízvárra. Legnagyobb örömömre vízi-hinta várt itt bennünket, amire már napok óta fentem a fogam. Többen is kipróbáltuk, remek játék ez a bevállalósak számára.

A településen tavaly épült hangulatos vendégházakban, és a kertben szállásoltak el bennünket. Mire a helyi könyvtárból visszaértünk, már a szarvaspöri is elkészült. Ennél jobbat nem is kívánhattunk volna! A vacsora végeztével pihenni tértek a fáradtabbak, de nem úgy a fiatalok, és Gábor, a táncparkett ördöge! Élménybeszámolójukkal indult a másnap reggel.

A zárónapi 40km rendesen megdolgoztatott bennünket: a folyóvíz sebessége erősen lecsökkent, nem sokat pihenhettünk. De azért belefért némi pihenő és pancsolás ezúttal is. Kenuinkkal összekapaszkodva csorogtunk be Barcsra, ahol a kenuk letakarítását követően meglepetés-palacsintával kedveskedtek túravezetőink. Az érzékeny búcsút követően a sofőrökre hárult a hálátlan feladat, hogy ne aludjanak el hazáig.

Viszlát Dráva, fogunk még találkozni!