Aquarius triatlon – Dunaújváros 2016. július 3.
Léránt Gábor beszámolója:
A versenyt vasárnap rendezték meg, Dunaújvárosban.
Kicsit csendesebb volt, mint amihez szoktunk. Szombati napon megnéztük a helyszínt körbejártuk a központot és a kerékpár pályát, miközben még nagyban készülődtek a szervezők.
Szombati kánikulai meleget váltotta az éjszak megérkezett hidegfont és az eső.
Nagyon gyorsan és könnyedén lehetett depozni. A depo kialakítás a szokásos volt, de pozitívum volt, hogy nem zacskózni kellett, hanem műanyag ládák voltak kihelyezve, illetve nem volt olyan szigorú a közlekedés iránya.
A víz ugyan 23,5 fokos volt, de hatalmas hullámok vártak ránk, mivel 40km/h-ás szél nehezítette a versenyt. Itt is neoprénbe mentem neki az úszásnak.
Most könnyedén úsztam meg a 2 kört kifele jövet láttam, hogy nagyon messze van a depo, 2-3 perces kocogással értem el a bringámhoz.
Az átöltözés viszonylag gyorsan ment, majd újra sokat kellett kocogni mire fel lehetett ülni a kerékpárra.
A kerékpár kör 12*7,4 km es körökből állt, ami alapvetően jó kialakítású pálya volt. Egy helyen volt pár száz méteren 45 méteres szintkülönbség, utána majdnem végig vagy egyenes vagy lejtős szakasz következett. Ugyanakkor a kör felénél végig szembeszél volt (40km/hás) és hiába volt lejtős a pálya, jobban elfáradtam hogy haladjak mint az emelkedőn.
3 óra 17 perc körül lett meg a kerékpár részem. Leszállásnál megint sokat kellett befutni. A futáshoz csak cipőt és sapkát cseréltem. A futás 6 kör volt. A depoból kijövet 200 méterre frissítő állomást állítottak fel, mely igen jól felszerelt volt, a szokásos frissítőkön felül még dinnyék, paradicsomok is vártak Ránk. Az első kanyar után ott állt a párom Edit, és a már nála bekészített tartalékból kértem a frissítésemhez.
Sajnos a Szervezők az mp3-asomat letették velem nagy bánatomra.
Látszik, hogy a futás jobban megy, sorban előztem az embereket. Az első 4 kör nagyon könnyedén ment, az 5. végén engem is elért a fáradtság, de itt inkább a koffein hiánya jött elő. A szél a futás alatt sem kímélt, itt is szembeszéllel kellett megküzdenünk. Szerencsére sokat nem lassultam és végül 6:26 alatt értem be a célba.
A végén nagyon jó érzés volt, hogy az érmet a nyakamba akasztották. :) Igazán fáradtságot nagyon ott még nem éreztem, de örültem annak, hogy vége. Megyek legközelebb is!
Most a Július 30-ai, budapesti 70.3-ra készülök. Ott még jobb időt szeretnék menni. :)